A toj�sh�mz�s szok�sa nem terjed ki eg�sz Eur�p�ra, ink�bb annak csak a keleti fel�ben van meg, de ott sem minden�tt.
A S�rk�zben valamikor csak a b�tai katolikusok k�r�ben volt szok�s, a reform�tusok csak festett�k.

A legõsibb d�sz�t�si m�d a viaszos toj�s�r�s.

A toj�sokat megfõzik vagy kif�jj�k, �s m�hviasszal meg�rj�k (mint�kat rajzolnak r�), majd fest�kbe teszik. A toj�s a fest�kben megkapja a k�v�nt sz�nt ott, ahol a viasz a toj�s h�j�t nem takarja. Miut�n a sz�n r�gzõd�tt a toj�sh�jhoz, let�rlik a viaszt, �s �gy kirajzol�dik a r��rt h�m (minta).

A toj�sra elõsz�r a lila sz�nt viszik fel ecsettel (pl: az ibolya szirma), majd ezt takar�kic�val letakarj�k, �s s�rga fest�kbe teszik, sz�rad�s ut�n �jra meg�rj�k. �r�kic�val felviszik azt a mint�t, amelyet s�rga sz�nûre szeretn�nek, ezut�n ecsettel a z�ld sz�n (levelek) ker�l a toj�sra, amit szint�n letakarnak egy viaszr�teggel. Egyre s�t�tebb sz�nû (piros, fekete) fest�kbe ker�l a toj�s. Sz�rad�s ut�n leolvasztj�k a t�bbsz�r�s viaszr�tegeket. Am�g egy elk�sz�l, t�bb mint h�sszor kell k�zbevenni.

A s�rk�zi h�mes toj�sok nemcsak mutat�sak, sz�nben, technik�ban brav�rosak, hanem tartalmilag is igen fontosak. A jelk�szlet �r�asszonyonk�nt v�ltozik, m�gis eg�sz�ben egys�ges, jellegzetes s�rk�zi st�lust alak�tottak ki, fõleg B�t�n