Szerencsés kivételnek tekinthető, ha az új kedvenc sikeresen beilleszkedik és évekig megbecsült és szeretett tagja lesz a famíliának. Ehhez azonban tudnunk kell, hogyan bánjunk vele. Ezért ragadott tollat egyik olvasónk is, akinek már nagy tapasztalata van a nyuszitartásában. Akit tehát mégis meglepnek egy kedves kis szőrgombóccal, fogadja meg Gabriella tanácsait!

Jajj, de aranyos kis nyuszi!

Hányszor hallottuk már ezt a mondatot húsvét reggelén a szakajtóban keresgélő kisgyermek szájából. Sajnos ez a lelkesedés csak időleges. A kisnyúl napok alatt veszít érdekességből, s miután megunta gyermekünk (esetleg nem is kertes házban lakunk) a kis "aranyos" egyszerűen kikerül az utcára, ahol a biztos halál vár rá. Igaz sok esetben kezeink között is. Sokan nem tudják "mi fán terem" a nyúl és csak az ünnep hevében, játékszernek vásárolnak egy hosszúfülű szőrmegombócot. Pedig ha elhagyják ő is szenved.

A táplálására nagy figyelmet kell fordítani, mert mint tudjuk (tételezzük fel, hogy mindenki tudja) a nyúl kifejezetten növényevő. Nem szereti a csokit, nem eszi meg azt, amit Buksi kutyánk vagy esetleg mi. Sok nyúl pusztul el a helytelen táplálás következtében. Szükség van mindenkor szálastakarmányra és vízre. Csemegeként kedveskedhetünk naponta sárgarépával, káposztával és persze kapjon kedvencünk a manapság minden állatboltban beszerezhető nyúltápból.

A nyuszi elhelyezése sem utolsó szempont, szűk helyen, ahol nincs meg a mozgástere, lehangolttá válik és félős, agresszív nyúl lesz belőle. A legjobb, ha a kertben egy elkerített részt kap, vagy ha ez nem megoldható, egy 0,75x0,75 m-es ketrecbe helyezzük. Ez azonban nem ment fel bennünket a napi futtatástól. Ha mindez megvan, szeressük kedvencünket, simogassuk és egy hét alatt kezessé válik.

A nyúltartásnak árnyoldalai is vannak. Így húsvét előtt a nyúlárusok (tenyésztőnek nem nevezhetők) kortól és nemtől függetlenül kínálják "termékeiket" a gyanútlan vásárlóknak.
Így előfordul, hogy nyuszink még nincs is elválasztva-, ami az eladót nem érdekli, mivel ilyenkor egy tündéri fióka kelendőbb-, s pár nap alatt éhen hal kezünk közt. Ha védencünk ezt a kort már sikeresen átvészelte, és elfogyasztja a szilárd táplálékot, akkor jön a következő probléma. A fióka- ezt már nem mindenki tudja- metszőfogakkal jön a világra, ám a többi foga pár hónapos korában bújik ki, ami erőteljes nyálzással és rágási kényszerrel jár együtt. Ez a "rágcsálás", ami kiterjed mindenre ami az útjába esik és jó szagú, rendszeressé is válik. Ezek csak apró kezdeti "problémák", melyekkel nem is számoltunk.

Itt van például egy újabb "gond", tudniillik a nyúl nem szobatiszta. Kis kortól való állandó foglalkozással, gondos odafigyeléssel megtanítható ugyan, de ez rengeteg energiát igényel mind nekünk, mind a nyúlnak (nekem 1 hónapba került).

Végül ne felejtsük el, hogy kedvencünk tenyérnyi méretűből egy éves korára megtermett, akár hat kilós példány is lehet.
Mindezt azért tartom fontosnak, hogy mindenki gondolja meg jól, ha élő nyulat vesz szeretteinek húsvétra. A nyulak is érző lények és nem érdemlik meg, hogy pár hét alatt megunva az utcán végezzék. Ha viszont vállaljuk a felelősséget és szeretett lényként kezeljük őket, akkor gondos odafigyeléssel akár nyolc évig is örömet szerezhetnek gazdájuknak. Nem említem azokat a szerencsétleneket, akik fél év után fazékban végzik.

Higgyék el nekem, egy nyúl nem unalmas, szőrös jószág, hanem rengeteg kedvesség és öröm forrása, de nemcsak húsvétkor, hanem az ő egész életén át.

Forrás: zoldmagazin.com